A WCs Néni Legendája

Szögezzük le már az elején, nem kizárt, hogy is ismered a WC-s nénit, akiről ez a történet szól. Bár korát tekintve igencsak fiatal, de mindenki, aki betéved a WC-be, amit ő üzemeltet, úgy megy ki, hogy tanul tőle valamit. A neve nem fontos, és a pontos hely sem, csak a szavak amiket mond, és a tettek, melyeket véghez visz. Tulajdonképpen ő a világ legjobb üzletembere, mert a WC üzemeltetésének első éve alatt annyit keresett, mint más 10 év alatt. A titka egyszerű. Becsületkassza van. Tudom, tudom, hogy kicsit fura, de ha velem tartotok elmesélem ennek az egy évnek a történetét. Ebben a történetben mindig három kulcsfigura van. A WC-s néni, a vendég és a napi bölcsességet tartalmazó tábla. „Minden napra egy bölcsesség, dolgát végezni ide jönni tessék!” Ez volt az első vélemény a Google Maps-en a WC-ről.

Mondanom se kell, felháborodott nők tömege ment be az első napon a felirat miatt a WC-s nénihez. Mindenki kikérte magának, hogy írhat ki ilyet, mert a női haragnak mindig van oka. A nagy felháborodás közepette, mint minden normális nő, elment mindahány a mosdóba. Ott is mondták a magukét, volt aki a barátnőjét is felhívta, hogy elmondja milyen felháborító feliratot látott, miután egy pontos címet mondott dühösen letette a telefont. Az egyiknek sikerült beleejteni a telefonját a WC kagylóba, mire annyira megijedt, hogy le is húzta gyorsan. Hívni kellett a duguláselhárítást. A WC-s néni s az áldozat tulajdonosa a szerelő fölé hajolva, ezzel idegesítve azt, kérdezgették, hogy lát e valamit. A szerelő közölte, hogy ha nézni szeretnék, akkor felárat kell fizetniük, mire mindketten észbe kaptak s kimentek. Nem telt el sok idő, mire a nyakig vizes szerelő mosolyogva hozta a telefont. Szerencsére semmi baja nem lett. Mire a hölgy megnyugodott a barátnője odaért, hogy maga is meggyőződhessen a szörnyű kritikáról. A WC-s néni eközben megkérdezte, hogy mennyivel tartozik. Pár ezer forintra számított, mire a szerelő közölte, hogy kiszállási díjjal együtt harmincezer. A WC-s néni közölte, hogy legközelebb akkor inkább elviszi a WC kagylót s ha abból ki tud szedni valamit akkor fizeti csak ki. Miután a szerelő elment, a két hölgy is kifelé vette az irányt, s szépen elsétáltak a becsületkassza mellett. Egy petákot se dobtak bele. A WC-s néninek túl nagy volt mindig is az igazságérzete, így aztán rájuk szólt, hogy kicsit többet érdemelne, hiszen most fizetett ki harminc ezer forintot egy WC-be ejtett telefon miatt, pedig jól láthatóan ki van írva, hogy telefonálni WC használat közben tilos. Mire a hölgy felcsattant, hogy már ne is haragudjon, de az ő hibája, mert ha nem írna ki ilyen badarságokat, akkor nem kellett volna senkit felhívnia, hogy elmesélje neki. Amint ezt kimondta elbotlott a tábla lábában. Felállva elolvasta a táblát, amelyen a saját szavait látta vissza. Elővette a pénztárcáját és dobott a becsületkasszába, ahogyan a barátnője is, bár maga sem értette, hogy miért. Talán ezért, mert rájött, hogy WC-s néninek igaza volt. Mert a WC-s néninek mindig igaza van!

Link másolása

Talán a sors iróniája, hogy ez a két hölgy odáig és vissza volt az ország legismertebb informatikai cégének alapítójáért. Ádámnak annyi pénze volt, hogy dolgozni csak azért járt be, hogy elüsse az idejét. Mégis így esett, hogy a férfi felfigyelt rá, hogy az egyikük véleményt írt egy nyilvános WC-ről, s csodálkozott, mert egyik hölgy sem volt az a fajta, aki betenné a lábát egy ilyen helyre. Azt gondolta, jó buli lenne megnézni ezt a helyet, így felöltözött a szokásos mackónadrág, tornacipős viseletébe, ami a kocsiban pont megfelelő volt, megvette a reggeli újságot és kávét és elindult a térkép alapján a nyilvános WC-be. Csakhogy arra nem számított, hogy az aluljáró lépcsői, tekintve, hogy a csúszásmentesítés egy adott helyen később történik, mint az első baleset. Egy jókora gurulás után, a lépcső alján landolt. Mondanom sem kell, hogy tipikus városi lakókhoz illően, több tucat ember ment el mellette segítség nélkül, mert részeg hajléktalannak hitték. Bár a törvény szerint állampolgári kötelességük lett volna segíteni, de az amit gondoltak felülírta a törvényt. Eközben a mi WC-s nénink az aznapi feliratot írta fel. Amikor felállt a tábla mellől észrevette, hogy valaki van a lépcső aljába. Egyből odafutott. Ő sem számolt azzal, hogy nem csak a lépcső csúszik, de az egész aluljáró vizes, így sikeresen szerencsétlen férfin landolt. Mire a férfi ránézett, csak annyi jutott eszébe, hogy megkérdezze segíthet e. Így lassan mindketten felálltak. A férfi a térdére esett, így nem igazán tudott járni, a WC-s nénire támaszkodva elbicegett a WC-ig, ahol is elolvasta a feliratot és nevetni kezdett. Nevetés közben azonban eszébe jutott, hogy rettentően fáj a térde, ahogyan az is, hogy mindig is félve ült rá a saját WC ülőkéjére, mert nem tudta, hogyan és mivel takarítja vagy nem takarítja le a takarító nénije. Miután néhány percet ott ült, s látta, hogy a WC-s néni milyen alaposan takarítja ki a mosdókat felnevetett.

- Tudja, ha igaz a felirata, akkor nekem mától ez az otthonom.- kiáltotta be a fülkék közé.

- Ennek örülök, de siessen, mert azt az egy újságot még várják valahol.- válaszolt a WC-s néni az asztalára mutatva, ahol egy kávéfoltos újság volt letéve. Azt hitte újságkihordó a férfi, aki ezt nem cáfolta meg. Tetszett neki, hogy újságkihordónak nézték és ennek ellenére kedvesek vele.

- Magának hol az otthona?- kérdezte a férfi a feliratra mutatva.

- Hát itt.- válaszolta jó üzletasszonyként a WC-s néni. És ő a családom. Mutatott be az asztal alá, ahol egy aranyos kutyus aludt egy paplanon.

A férfi először megijedt a kutya láttán, mert hosszú ideje ült ott, de nem vette észre, és valljuk be régen nem látott kisállatot a nagyvárosban.

- Magának van?- kérdezte a WC-s néni.

- Kutyám? Nincs. A munkámnak élek.- válaszolta

- Az igen, egy igazi munka orientált újságkihordó. Bár azt hittem reggel nyolcig azért illik kihordani az újságot, mert senki sem akar eset nyolckor aznapi újságot kapni.- csodálkozott Éva, merthogy így hívják a mi WC-s néninket, aki, talán már említettem, hogy még csak negyed évszázados volt.

- Igaza van, kicsit túloztam.- kapcsolt a férfi, hogy ő most egy újságkihordó. Megmentette az életemet! Nem tudom mivel hálálhatnám ezt meg.-váltott gyorsan témát.

- Semmiség, állampolgári kötelességem.- mosolygott rá a lány.

- Tudja mit, minden nap hozok magának egy újságot egy teljes éven keresztül.

- Rendben, de csak ha megígéri, hogy nem gurulva jön le minden nap a lépcsőn.

Link másolása

A WC-s néni szerint a smink hazugság. Ezzel a véleményével nagyjából egyedül volt a világon, de mégsem változtatta meg az elmúlt évek alatt. Bár nem volt szép arcú, nem foglalkozott azzal, hogy mások szerint illene egy kicsit kifestenie magát, hogy valamicskét szebb legyen. Az egyik barátja csak úgy mondta nemes egyszerűséggel, hogy ne legyen esztétikai környezetszennyezés. Nagyon fontos alkalmakkor kivételt tett azért, de ilyenkor is mindig belátta, hogy az arc, ami visszanéz rá a tükörből, nem az amivel reggel felébredt. Nem akart másnak látszani, mint ami. Sokszor elnézegette a tűsarkúban tipegő irodista kisasszonyokat, majd ránézett a saját lábára, amin egy jó meleg és kényelmes mamuszhoz hasonló csizma volt. Sokat dolgozott azon, hogy elfogadja magát olyannak, amilyen, bár tudta, hogy a “nem a külső számít” mondás a 21. századra már csak szófordulattá vált, s a jelentésének pont az ellenkezőjét tapasztalja a társadalomban. Legalábbis azon részében, amelyet igyekezett messziről kerülni. Talán szarkazmus volt a részéről ezt a feliratot választani, de miután útban a WC felé hosszú percekig hallgatta két irodista kisasszony beszélgetését, hogy mennyire fáznak, s mennyire kényelmetlen és fájdalmas a magassarkú, megelégelte, hogy a legtöbb ember igazából teljesen más, mint aminek öltözik és amilyennek kifesti magát. Egy fricska volt a világnak. Egy fiatal srác zárás előtt beugrott, de nem pisilni. Azt akarta elmondani, hogy írói válságban szenvedett, de ez a felirat ihletett adott neki. Eldöntötte, hogy nem a múltról, hanem a modern korról fog írni, s már tudta mi lesz a sztori vége. “S akkor a fiú letörölte a lány könnyeit, s vele együtt véletlenül a szemöldökét is.” Néhány hónapra rá ismét visszatért, hogy közölje befutott a könyve!

Link másolása